van nekem egy

exáltalánosiskolai osztálytársam, aki nagyon szeret szervezni és leveleket írni. Fura fiú, személyiségét nem helyezném nyilvános boncasztalra, megaztán régen találkoztunk, sokminden változhatott. Ki tudja, lehet, hogy egyszer ő lesz a legjobb barátom? (inkább altassanak el)

Ami tudható: az általa szervezett eseményeken rengeteg olyan emberrel találkozhatok, akikkel eszem ágában sincs, azaz legtöbbször eltekintek szerepeltetésemtől. Egyetlenegyszer mentem el, akkor is (nyilván) Távoli miatt történt a dolog. Nem mintha ő nagyobb rajongoja lenne a srácnak, de ezen alkalmak egy kis kreativitással nevezhetőek osztálytalálkozónak, tökéletes indokot szolgáltatva a magányos (érsd férjtelen) megjelenéshez.

a jelenség igazi hozadékai azonban az egyedi stílusban fogalmazott mozgosító levelek, amelyek kimerítik a "lazának akarni lenni" kategóriát. Olyan szavakat képes használni igyekezetében, amelyeket egy teleregény tizenévesének nem adna szájába forgatókönyvíró. Emellett persze a szöveget gazdagon fűszerezik "viccesnek szánt" megjegyzések is, amelyekből kiragadva idézni nem érdemes, mert egy ilyen levél csak a maga egységében és pozíciójában ragyog fel tökéletes szépségében, mint Vizipók kristálypalotája.

najó, csak egy kicsit. ilyeneket ír, rögvest nyitásnak:


Kedves barátaim, hőgyek-urak!


(Táttááááámmmm)


Nagy nap közelg! Idén a tizedik lakalommal rendezzük meg Sz... Má... (a.k.a. Bí/Bee/Hosszú Haj) cimborámmal a címben látható pardeyt, amire téged (igen, TÉGED, yeah!) is soxeretettel várunk!

(innetől ritkítva a szavak. a szerz.)



Lényeg-a-lényeg, hogy aki volt, az (úgyis eljön J) azért, aki nem az meg azért jöjjön, és tegye tiszteletét/piáljon velünk/rázza a hátsóját a bulinkban... Fejér György sztrít 1 – a Szerb utcától egy tüdőbeteg köpésnyire. Az időpont meg dec. 30-a, mint már oly soxor, este nyóc... Továbbá mivel a hely teázó, de mi megtévesztjük a klisékben gondolkodó szórakozni vágyókat – átalakulnánk alkoholgőzben fürdő…na jó, szóval whiskyszaggal átitatott…ehhh, azaaaaz…na jó, szóval ami piát hoztok, azt isszuk. (Nem akarok kitérni a felháborítóan alacsony köztisztviselői bérek és a multik által kizsigerelt magyar IT-zsenik és a lapos pénztárca viszonyára…)

(Kár.)

...Zene lesz, sok jó ember lesz, kaja-pia lesz (igen, jó csajok és jó pasik is biztosan), hámikőméééég!?



ezek után egy hosszas lista mindazok nevével, akiket szeretne még meginvitálni, de sajnos nincs meg a mailcímük, felhívni meg nem tudja őket, mivel: nincs annyi pénzem a bunkofónomon.. A lista végén egy apró figyelmeztetés a szervezetnek:

Fidelitas: Az őrülteket NE!!! Kivágom őket.

majd stílusos elköszönés:

Jíí, kámón!

Csábítóan hangzik, igaze? És mégis, kalkulálva mr távoli érkezését több mint valószínű, hogy legalább félórás időtartamra, alibiszerzés indokából kénytelenek leszünk megmártózni a hátsójukat rázó mérsékelt fidelitas tagok pardeyában. Hogy miket meg nem tesszünk egymásért, de tényleg: mi ez, ha nem szerelem?



aka hosszúhaj  ¶ 15:48