városlakók
Vigadótéren várom a villamos, reszelős hang lép mellém, mezítláb.
- Volna egy szál cigid?
- Akad.
- Nem szoktam kérni, -recsegi visszafogottan-, fizetek érte egy húszast.
- Előfordul az ilyesmi, hagyjad.
- A főnököm nem küldte el időben a fizetést a kártyámra, délutánra…
Próbáltam úgy kinézni, mint aki elhiszi, de egyszerre mégsem komplett idiótának, és bevallom, aprót se szerettem volna adni, ha nem muszáj. Mindez egyféleképpen volt megoldható: bólogatva távolodtam elfele.
Emberem kicsit folytatta még, egyre kevesebb meggyőződéssel, de egyben gyorsan halkulva, maga részéről ezzel az egyszerű, de hatásos technikával zárva a párbeszéd.
Mire nem jó a rutin: némi odafigyeléssel legalább látszatra sikerült megőriznünk egymás méltóságát.