épp kedvem támadt jegyezni pár sort,

mégiscsak új idény. Történt esemény rengeteg, mi érdemes volna rám, ám amint csaptam volna billentyűk közé megjelent mögöttem jánoskolléga és nógatni kezdett egy párperces szösszenet forgatókönyvével kapcsolatban. Majd' mondtam neki, kit vegzáljon, hétfő délután hallottam először a dologról, ráadásul oly elenyésző mennyiségű háttérinformációval, hogy még hasonlatot sem érdemes keresni rá. A témához -migránsok magyarországon- legfeljebb ha felhasználói oldalról van némi közöm néhány moszkvatérről lízingelt szorgos gázárokásó és megannyi kicsicsípős vendéglátós által, ami édeskevés egy elfogadható perspektiva kialakításához. Anélkül meg ugye merre is indulhatnék a történet.

J-kolléga általam felmérhetetlen észjárásában természetesen ilyen tényezők nem játszanak szerepet, ő költségvetni akar, méghozzá most. Tettrekészségének útjában pedig kizárólag az én szöszmötölésem áll, ez a számára megfoghatatlan, sőt mindenbizonnyal bosszantó bölcsészes attitűd, ami állandóan kérdőjellel végződő mondatokat ad a számba. Csupa irreleváns dolgot szeretnék megtudni, például hogy kinek és mi okból készíttetné filmet a kedves megrendelő. A pannon kánaánba vágyó szkipetárokat akarja meggyőzni arról, mennyivel jobb nekik otthon, vagy kánaánjukat féltő pannonokat, hogy csak mosolygós, családcentrikus agysebészeket engedünk letelepedni, feltéve, ha fél veséjüket árva kislányoknak ajánlják fel. Mivel a kontaktszemély nem vette fel a telefont, ennél a remek problémánál el is akadtam az üggyel. Ez várhatóan kevéssé fogja meghatni J-t, 100 Lek-et tennék rá, hogy szerinte felesleges ennyit szőrözni, "egy egyszerű vázlat is elég, különben is öt perc az egész, minek túlbonyolítani".

Azt hiszem akkor járok a legjobban, ha a továbbiakban nem őt próbálom meggyőzni a helyes irányról, hanem a lovat fordítom meg, amin ül. Csináltatok vele egy fiktív költségvetést, és ahhoz írok majd filmet. Blokkhoz a kabátot.  ¶ 11:06